Drogvadászok háttérkép (1577*1183 pixel) letölthető ITT!
Drogvadászok telefon háttérkép (128*171 pixel) letölthető ITT!
Ismét nem Drogvadászok-téma (az este jön) ezt a pár saját írású verset muszáj volt megosztanom veletek!
Az idő múlásával
Elszálltak az évek,
Már hiába várom vissza őket,
Nem lesz semmise úgy, mint rég,
Őt se kapom vissza már, végképp.
A barátok elvesztek,
Míg a sarokba bújva könnyeztem.
Nem éltem az életet, ahogyan kéne,
S túl későn kaptam észbe.
Magamnak éltem, mint önző kutya,
Évekig a magányban fuldokoltam.
S ahogy múlt az idő, s peregtek az évek,
Kitörlődtek az egykor szépnek tartott emlékek.
Háború
Fegyverek ropognak,
Csontok törnek,
Ártatlanok halnak,
Tűnnek el örökre.
Tankok nyomulnak,
Porrá zúzva mindent,
Felőrlik a sziklákat,
Elpusztítanak mindent.
Szabadság elvész,
Rabság jön reánk,
Mindenki fél,
Milliók bámulnak némán.
Tátott szájjal nézik,
Hogy pusztul a Föld,
Maguktól kérdik,
Miért terméketlen e föld.
Egymást ölik,
Egymás vérét ontják,
Mindenfelé holttest bűzlik,
Összetörik az élők álmát.
Az álmot, egy jobb,
Békés időről,
A reményt, egy jobb,
Háborúmentes jövőről.
Elmúlás
Ha fú a szél, vagy ha süt a nap,
Akkor se múlik el pillanat,
Hogy ne bánkódjék az élet dolgain,
Mik rég történtek, de vérző sebet ejtettek
A lelkem szárnyain.
Mit ér az élet értelem nélkül,
Mit ér az ember, szerető társ nélkül?
E torz világban, már senkinek se számít ez az érzés,
Pedig ki lát és hall e Földön, annak
Ez határozza meg a létét.
Még aki hisz is benne, azt eltiporják,
Kiontják vöröslő vérét és magára hagyják.
Csontjai emlékeztetnek rá; őrá, aki hitt abban,
Hogy akadhat még egy kósza jóság ebben a poshadó,
Kihaló világban.
Nincs olyan ember, kinek a lelke sértetlen és tiszta,
Hiszen bárkit elcsábíthat a sötétség gonoszsága.
Nem. Nem vagyunk egyformák, de felelősek vagyunk egymásért,
Mert együtt erősebbek lehetünk, nem úgy,
Mint egyedül, hol küzdhetnénk az életben maradásért.
Az élet nem egyszerű, aki mást mond, hazudik,
De a gyötrelmeket tűrni kell, ha az olykor – olykor megadatik.
Aki túléli az tovább él, aki feladja az végleg elvész,
S a temetőben fekvő sírját,
Vastag homokkal hordja körbe a szél.
Utolsó kommentek